Nekromantix - Dead Girls Don't Cry

Idén megjelent a Nekromantix legújabb nagylemeze „Dead Girls Don't Cry” címmel. Személy szerint nagyon vártam ezt a lemezt. Alapjába véve folytatták az előző „Return of the Loving Dead” című lemezzel elkezdett irányvonalat, amiről megoszlanak a vélemények. Arról van szó, hogy megpróbálták a korábbi lemezeken megszokott gyors tempót megtartani, de a többszólamú énekek sokkal megkomponáltabbak, ezáltal kicsit populárisabb lett az egész dallamvilág és kiveszett az a hangyányi „igénytelenség” ami még a „Brought Back To Life lemezen megvolt, megadva az egész album psychobilly jellegét. A „Demons are The Girls Best Friend” lemezen is elmaradtak ezek a hamiskás csorda éneklések, de véleményem szerint ez az egész lemez kilóg a sorból a tökéletes stúdió hangzás miatt, amely köszönhető az akkori komoly lemezkiadónak, ami a „Dán Hungaroton” :) azaz a Record Music Denmark. Ezért úgy gondolom, hogy az az album, nem irányadó a zenekar fejlődésének a megítélésben.
Visszatérve az új lemezre, ez egy tipikusan Nekromantix lemez amin érezhető a zenekar 15 éves múltja. Sajnos az is igaz, hogy ez a múlt és a sok sikeres lemez miatti bizonyítási vágy érződik az utolsó két lemezen. Sokkal több a véleményem szerint az olyan nóta amit nagyon meg akartak bonyolítani éreztetve ezzel a zenekar profizmusát, de sajnos szerintem átestek a ló túloldalára. Ezek a dalok sajnos a „szimpla zenei hallgató” szempontjából nehezebben érthetőek és emiatt töltelék nóta válik belőlük.(töltelék nótának hívják zenész körökben az olyan dalokat amik azért vannak a lemezen, hogy az 5-6 jó dal mellett meglegyen az albumhoz szükséges kb. 12 szám.)
A lemez a Black Wedding című intróval kezdődik, amihez nincs igazán hozzáfűznivalóm, a célnak megfelel, azaz ráhangol az elkövetkező „Psycho Sokkra”. Ezt követi a „Backstage Pass to Hell” című dal. Ez egy ízig vérig Nekrobilly a zenekartól megszokott tempóval (talán még gyorsabb mint az átlag) és jól hangzó „csordisztikus” refrénnel. A harmadik track a középtempós  „Moonchaser„. Nagyon jól húz ez a dal, érezhető a zenekar rockabilly előképzettsége. Slágeres refrén, kicsit túl populáris a Nekromantixhoz, ennek ellenére nekem nagyon tetszik, és úgy gondolom, hogy egy nagyon jól sikerült dal. A következő két dal a „Struck by a Wrecking Ball” és a „Where do Monsters Go”. Mindkettő jellegzetes Nekromantix dal a gyors fajtából kórusos refrénnel, amik nem rosszak de nincs semmi különleges bennük. Jól lehet rájuk wrecking-elni egy koncerten de inkább töltelék szerepük van. Valószínűleg azért íródtak, mert az előző lemezről reklamáltak a rajongók, hogy kevés a magas oktánszámú dal. Itt következik a lemez címadó dala a „Dead Girls Dont Cry”. Ez egy a zenekarra jellemző „lassú” dal.  Nagyon dallamos a refrén, bár az én véleményem szerint eléggé közhelyes. Nem igazán tetszik nekem és nem is értem miért ez lett a lemez címadó dala. Most következik a személyes kedvencem a „ What’s On Your Neighbors BBQ”.  Ez egy nagyon eltalált szám, gyors, fülbemászó refrén és remek hangulat jellemzi. Nem tudok sokat mondani róla, úgy jó ahogy van.
„Shockstar”, kicsit felemás nekem ez a dal. Nagyon hangulatos swing-es az eleje de szerintem a folytatás nem illik hozzá. Ez az a tipikus dal, amit szerintem túlbonyolítottak és emiatt az egész olyan jellegtelent lassú szám lett. A „Ghoulina” nagyon érdekes mert sokaknak ez a kedvence. Nekem nagyon nem tetszik. Nem tudom sehogy beilleszteni a Nekromantix repertoárba. Nem illik a zenekarhoz ez a poppos dallamvilág. Szerintem ez egy probálkozás volt, hátha bejön ugyan úgy mint a „Demons are a Girls Best Friend” lemezen az „Always and Never” csak az jobban sikerült. A következő dal az „A Stone With Your/My Name. Ez sem sikerült szerintem a legjobban. Tipikus töltelék nóta, ami lehet hogy nem annak indult de az lett belőle. Ez a legfelejthetőbb dal az egész lemezről szerintem.
A „Dead Moon Walkin’” viszont egy jó sikerült lassú dal lett, nem lóg ki a sorból. Szerintem ez pont az ellentétje az előzőnek. Töltelék nótának készült de sokkal jobb lett annál. Ezt követi a „World of Dust”.  Érdekes ez a dal. Nagyon töltelék nóta szaga van és nem is ér többet, ráadásul a refrént már halhattuk a „ Nice day for a Resurrection” című számban.
A lemez utolsó dala a „Dead by Dawn”. Amikor először meghallgattam a refrénje megmosolyogtatott de többször meghallgatva rá kellett jönnöm, hogy ez egy zseniális szám. Ez a dal egy tipikusan koncertbefejező nóta ami szerintem szándékosan ebből a célból íródott és borzasztóan sikerült eltalálni a lényeget. Az egész úgy van felépítve hogy a végső energiát is kitépje a közönségből. Szerintem iskolapéldája a koncerten tökéletesen előadható daloknak.
Az egész lemez összességében nem sikerült rosszul, és talán jobb lett mint az előző a sok negatívuma ellenére, de még mindig dolgozniuk kell azon hogy beérjék a 10 évvel ezelőtti önmagukat. Azt azért el kell ismerni, hogy még mindig a világ egyik legjobb nagybőgőse Kim Nekroman, talán csak az ex Mad Sin-es Holly jobb.
Amit itt leírtam az kizárólag az én véleményem és biztosan sokan vagytok akik nem értetek velem egyet.

Pontozás: 8.5/10

A korábbi lemezek pontozása:

Hellbound: 9/10 (csak a rossz stúdióhangzás miatt 9 :)
Curse Of the Coffin: 10/10
Brought Back To Life: 10/10
Demons Are a Girls Best Friend: 10/10
Undead and Live: 10/10
Return Of The Loving Dead: 8/10

A pontozásom azért ilyen mert nekem ők a kedvenceim és kissé elfogult vagyok.

Szólj hozzá a Rockin' Page fórum LEMEZ-KRITIKA topic-jában

A zenekar hivatalos oldala: http://www.nekromantix.com/