2004 július 29-én jelent meg a TIGER ARMY III. nagylemeze, amely a GHOST TIGERS RISE címet viseli. Különböző rockabilly/psychobilly fórumokon már az új lemezt messzemenőkig kivesézték. Talán a legradikálisabb vélemények közt szerepel, hogy a következő pólójukra ne merjék rátenni a psychobilly megjelölést. Bár a TIGER ARMY az egyik kedvenc bandám, valahol osztom ezt a véleményt. Sokak szerint bluesabilly amit játszanak, némelyek szerint AFIbilly (köszönhetően Davey Havok-nak aki az AFI-ban énekel és szoros barátságban van a bandával, a TIGER ARMY lemezeken rendszeresen vendégszerepel.) Az tény, hogy a tempó az előző 2 albumhoz képest érezhetően lassabb lett, néhol már szinte vontatott. Lassúnak gyors, gyorsnak lassú. (nem tudom, hogy van e valami köze ennek Fred Hell fejlövéséhez... Ugyanis a dobos srác, Fred egy betöréses rablás áldozata lett. Kapott 4 golyót. 3-at a hátsó felébe és egyet a fejébe. A koponyába fúródott golyót nem tudták eltávolítani, betokosodott és azóta is ott van. A felépülés nem volt túl gyors és Frednek szinte újra kellett tanulni dobolni.) Nick 13 még mindig nagyon jól énekel, de ezen a lemezen nagyon visszafogta magát. Aki a másik két nagylemezt nem hallotta, az is érzi, hogy ebben a srácban több van, mint amennyit itt mutat. A gitár néhol kisérletezgetős és néhol Nick 13 egészen új, tőle nem megszokott témákkal áll elő. Geoff Kresge sem nagyon erőltette meg magát a bőgő mögött. A témái viszonylag egyszerűek, viszont a játéka nagyon pontos. Hallatszik, hogy nem 2 nap alatt lett a lemez felrántva. A keverésnél most nem a gitár került középpontba, hanem a dob és a bőgő. Az előző lemezek keverése valahogy jobban gitárcentrikus volt és talán ehhez a stílushoz jobban illik, ha a gitár van a középpontban. Véleményem szerint ez a lemez koncerten jobban lefog jönni a színpadról mint az elődei. Most kevesebb a másodgitárral kiegészített téma, így az előadás jobban fogja tükrözni magát a lemezt. A nyitó tétel címe "Death of a Tiger". Az előző lemezek intróihoz képest elég gyengére sikerült, szerintem csak azért kellett szétbontani a "Ghost Tigers Rise" című számtól, hogy meglegyen a 13. szerzemény is a lemezen. Véleményem szerint az iagazi intró a "Ghost Tigers Rise". Nincsen benne külön szöveg, csak a szám címe és az elmaradhatatlan TIGER ARMY NEVER DIE! A sorban a "Wander Alone" következik. Ez az egyik kedvenc dalom a lemezről. A dallamvilága elég egyszerű, ennek ellenére jól össze van rakva. A "Santa Carla Twilight" egy szintén jólsikerült dal. Bár, amikor hallgatom inkább megnyugtat, mint felkavar, de azt hiszem ez az egész lemezre jellemző. A következő tétel a "Ghostfire". Ez volt az első szám, amit a lemezről publikáltak, ugyanis a megjelenés előtt 1-2 hónappal már fenn volt a zenekar és a kiadó weboldalán ( www.tigerarmy.com és www.hell-cat.com ). A refrént nagyon eltalálták, én a jobb tételek közé sorolom. A "Rose of the Devil's Garden" az első dal a lemezről, amelyhez videoklipp készült. A lemez hivatalos megjelenése előtt egy pár nappal rögzítették a klippet egy szállodában és valami modell is szerepel benne. Nick 13 erre a dalra a legbüszkébb - állítása szerint - a lemezről. Szerintem nagyon populáris lett, ez határozottan nem a psychobilly fanoknak szól. A középrészen egy pár pillanat erejéig berobban egy Fender jellegű gitárszóló-szerűség. Ilyet a korábbi lemezeken nem hallhattunk. A 13 tételt az "Atomic" szeli ketté. Sokak szerint ez az egyik legjobb szám az albumról. Őszintén szólva én úgy gondolom, hogy töltelékszámnak készült. De az igazi töltelék számomra a sorban következő "What Happens?" A "Through the Darkness" egy rockabilly beütésű szerzemény. A szóló elég egyszerű, de találó, nem is kell ettől több. Talán egy picit kevesebb effekt elég lett volna... Mint minden Tiger Army albumon, ezen is helyet kapott egy country beütésű szám. Ez a "The Long Road" címet kapta. Most ez is egy picit másabb lett, mint az elődei, talán kevésbé tűnik ki a sorból. Kellemes kis szám. A country hangulat után új vizekre evezünk, nekem a "Calling" refrénjénél valahogy a Havaii-szigetek jutott az eszembe. Jó kis nyugtató szám ez is, bár a korábbi szerzeményektől eléggé távol áll. A "Swift Silent Deadly" is tölteléknek íródhatott. Az énekre torzító került, de talán ez az egyik legyorsabb tétel a lemezen. Az utolsó szám a lemezen a "Sea of Fire", ami egy jazz-es intrót és outrót kapott. Az első perc után a sebesség egy picit fokozódik, talán ez az 5 perc egy picit hosszú.

Mindent összevetve én úgy érzem, azért érdemes ezt a lemezt beszerezni. Lehet, hogy csak a negatívumokat emltem ki az anyaggal kapcsolatban, de vannak azért pozitívumok is. Sajnos a banda letért az általa kijelölt ösvényről, de azért remélem, hogy a következő lemezüknél visszakanyarodnak a gyökereikhez.

A boltokban a CDk mellett 2000 db fehér és 2000 db szürke bakelit is pihen az amerikai HELLCAT Records jóvoltából. Úgy látszik ez a kiadó mostanában elég nagy hangsújt fektet psychobilly bandák "felkarolására" (Horrorpops, Nekromantix,...), de nem tudom, hogy ez mennyire jó nekünk. Mindenesetre ez már egy picit populáris nekem...talán a következő!

Addig is:

TIGER ARMY NEVER DIE!

Pontozás: 8/10

A korábbi lemezek pontozása:

Tiger Army: 10/10

Power Of Moonlite: 10/10

Early Years: 9/10

Szólj hozzá a Rockin' Page fórum LEMEZ-KRITIKA topic-jában

A zenekar hivatalos oldala: http://www.tigerarmy.com/